Botránymentes rockerek !
Ez a cikk / interjú még egyszer régen az IM-ben volt olvasható. 

Tényleg ti vagytok a legszerényebb rockcsapat?
Chester: Valóban nem viselkedünk úgy, mintha baromi nagy sztárok lennénk. Egyszeű fickók vagyunk, akik boldogok, mert azt csinálhatják , amit szeretnek. Az, hogy a közönség ekkora lelkesedéssel fogadja a lemezeinket, már csak hab a tortán.

Ritkán cikkeznek a magánéletetekről...
Chester: Pedig mindig megpróbálnak kitalálni rólunk valamilyen szaftos pletykát, de az az igazság, hogy az életünk nagyon is hétköznapi, és ez dögunalmas a bulvársajtó számára, ezért szerencsére békén is hagynak bennünket. 

A fanatikusok mégis szeretnének jobban megismerni benneteket.
Chester: Sokszor kérik a rajongók, hogy hadd kukkantsanak be a színfalak mögé, hadd jöjjenek be az öltözőnkbe a koncertek előtt vagy után. Ezek többnyire csalódással végződő próbálkozások, mert tényleg nem szoktunk vadállat módjára viselkedni. 

Még a turnék alatt sem őrültök meg?
Chester: Nem bulizunk, inkább nyugisan ücsörgünk, beszélgetünk. Iszogatunk is, de persze mértékkel. A legnagyobb hangoskodás akkor alakul ki, amikor az Xboxot nyüstöljük: kettel egymás ellen játszunk, a többiek meg szurkolnak.

Semmi elszállás?
Chester: Fiatalabb koromban kipróbáltam mindenféle marhaságot, de az az időszak már régen elmúlt. Ezt a munkatempót képtelenség lenne úgy tartani, hogy közben elszáll az agyunk valami butaság miatt. Nem vagyunk nagy piások, nem kábítószerezün

Mi a sikeretek titka?
Chester: Nagy hangsúlyt kapnak a dalszövegeink. Mike és én sok mindenben különbözünk, de hasonlóan gondolkozunk, így könnyen megy a közös munka. A múltunk is egészen más, de nem is konkrét esetekről írunk, hanem érzelmekről, amelyek hasonlóak mindkettőnk számára, és amelyek minden ember életében megjelennek. Számunkra ez egyben öngyógyító terápia is, mert jólesik kibeszélni a fáldalmakat, megosztani másokkal a gondokat, és biztos vagyok benne, hogy a rajongóink számára megnyugtató érzés, hogy nincsenek egyedül a bajaikkal. k, nem pusztítjuk magunkat. Számunkra a legjobb "drog" a színpad, a koncertek, ilyenkor óriási adag adrenalin áramlik a vérünkbe, ekkor érezzük a fellegekbe magunkat. 

Szerinted ezt bárki megtaheti?
Chester: Pontosan! Az én példám is bizonyítja, hogy a negatív dolgokat is jóra lehet fordítani, és minden hullámvölgy után emelkedő jön, csak bízni kell magunkban, szorgalmasan dolgozni a céljainkért, és sikerülni fog!